Egy meleg nyári napon Bogyó, Babóca, Gömbi és Baltazár felvették fürdőruhájukat, előkeresték vödreiket, lapátjukat és elindultak a Homokszigetre homokvárat építeni. Útjuk során találtak egy szép, nagy dinnyét és úgy döntöttek magukkal viszik, hogy a nap végén csemegézhessenek belőle. Bogyó, Babóca, Baltazár és Gömbi óvatosan gurították maguk előtt a dinnyét, de amint a domboldalhoz érkeztek a dinnye megindulta a lejtőn lefelé. Gömbi felugrott a dinnye tetejére, megpróbálta megállítani a száguldó gyümölcsöt, de nem sikerült neki, lábacskái kicsúsztak alóla és lepottyant a földre, a dinnye, pedig gurult-gurult tovább lefelé.

Mindannyian szaladtak a dinnye után, ahogyan csak a lábuk bírta, de a dinnye gyorsabb volt. Amikor a dinnye gyorsabb volt, rázuhant egy éles kőre és darabokra tört. A négy kis barát Gömbi javaslatára körbeülte a dinnyedarabokat és nekiláttak falatozni a piros, édes gyümölcsöt, amíg egészen tele nem lett a pocakjuk. Babóca, Gömbi és Baltazár elrepült volna a Homokszigetre, azonban Bogyó nem tudott repülni, így a dinnyehéjakból hajót építettek…

Egy nyári reggelen Bogyó, a csigafiú, Babóca, a katicalány és az erdő többi lakója együtt játszottak a réten, felváltva lökték egymást a bükkfalevél hintán. Az arrafelé bandukoló Sün Soma nagyokat sóhajtott, amiért ő nem tud hintázni, mert túlságosan nagy hozzá. A többiek tanácstalanul néztek egymásra, majd eszükbe jutott, hogy Sün Soma pár nap múlva 10 éves lesz. Baltazár tudta, hogy minek örülne legjobban a szülinapos sün: egy hintának. A többiek nagyon jó ötletnek tartották a kis dongófiú ötletét, így a kis barátok nekiálltak ácsolni egy hintát Somának.

Fűrészt, kalapácsot, szegeket, csavarokat hoztak, erős faágakat kerestek. A hajóalakú fatörzset erős zsinórokkal kötötték fel a vastag faáglábakra, amikor a hinta elkészült mind elmentek Baltazár házába és nekiálltak ötemeletes tortát sütni, amit meggyel, mazsolával és dióval díszítettek fel. Miután készen lettek a tortával is, Bogyó levelet írt Sün Somának, hogy várják őt Baltazár háza elé, pontban délre…

Bogyó, Babóca, Pihe és Baltazár a tóparton üldögéltek és kavicsokat dobáltak a vízbe. Bogyó többször is eltalálta az úszó farönköt a többek pedig nagyokat tapsoltak örömükben. Vendel, a szarvasbogár futva érkezett hozzájuk azzal a hírrel, hogy kezdődik a tavaszi tornanap. A réten már gyülekeztek a többiek, a bogárkák tornaruhába öltöztek és megkezdődött az első versenyszám, a futás, amit újraindítottak Döme, a krumplibogár csalása miatt. Magasugrás az almáért után következett, a bukfencverseny, repülés és ugrókötélverseny. Bogyó egyikben sem tudott eredményes lenni, így a célbadobás következett!

Egy őszi napon Bogyó és Babóca áfonyát szedni indultak az erdőbe. Velük tartott Pihe, a lepkekislány és Döme, a krumplibogár is. Amint megláttak egy áfonyától roskadozó bokrot, Döme leszedte barátai elől az összes gyümölcsöt Amikor a kis barátok egy patakhoz értek egy súlyos farönköt használtak az átkeléshez, hogy a szemközti áfonyabokorról letudják szedni a finom termést. Döme már megint buzgón előre ment, de hogy félrelökte a lepkekislányt, Pihének megcsúszott a lába és a hídról egyenesen belepottyant a patakba…

Egy késő őszi reggel Babóca felébresztette Bogyót, hogy elmenjenek Regőhöz elköszönni, mielőtt téli álomra hajtja a fejét. Bogyó fejére húzta sapkáját, sálat, kesztyűt vett és a két barát elindult Mókus Regő odúja felé. A mókus fent üldögélt odúja előtt a faágon. Regő éppen megmutatni készült, hogy mennyi eleséget sikerült télre eltennie, de jajj a kamra teljesen üres volt, csak egy szem mogyoró lapult benne. Bogyó észrevett egy lyukat az éléskamra sarkán, ahol kigurulhattak az eleségek. Bogyó és Babóca a Nagy-rét felé indultak megkeresni Regő szorgosan begyűjtött mogyoróit, dióit, tobozait és makkjait…

Egy téli napon Bogyó és Babóca a tóparton sétálgattak. A tó vize vastagon befagyott, Bogyó és Babóca óvatosan rámerészkedtek a jégre, összefogódzkodtak és csúsztak jobbra-balra, nagyon jól érezték magukat. Egész jól belejöttek a csúszkálásba, néha elestek, nagyokat nevettek aztán felálltak és folytatták. Arra jött Vendel, a szarvasbogár, aki kíváncsian rálépett a jégre, de lábai kicsúsztak alóla és hanyatt vágódott. Bogyó és Babóca rögtön odaszaladtak barátjukhoz, majd közrefogták Vendelt és óvatosan elindultak a jégen, viszont amint elengedték őt beleszáguldott a tüskés bokorba. Vendelt össze-vissza szurkálták a tüskék és megsérült a szarvacskája, Babóca szaladt hozzá és bekötötte a sérült szarvát pöttyös sáljával. Ekkor egy csodaszép bogárlány siklott elő a bokor mögül, olyan könnyedén csúszott a jégen, mintha súlytalan lett volna. Milla, a hóbogár bemutatta korcsolyáját a barátoknak, amit saját maga készített…

Elérkezett a december, az erdőt beborította a fehér hótakaró. Bogyó és Babóca a katicalány pöttyös házikójában üldögéltek, majd mézeskalács készítésébe kezdtek. Bogyó és Babóca munkához láttak, sürögtek-forogtak a konyhában összegyúrták a tésztát és laposra nyújtották, Babóca elővette fiókjából a mézeskalács formákat. A formákat belenyomkodták a tésztába és sütni kezdték a mézeskalácsokat. Amikor szép pirosra sültek, akkor Babóca kivette a mézeskalácsokat a sütőből, egy tálba tette és kivette a házikó elé, hogy mihamarabb kihűljön a hidegben.

A ház felett egy szarka jelent meg, aki megérezte a finom illatot és nyomban észre is vette a mézeskalácsokat, megfogta csőrével a tálat és uzsgyi elrepült vele. Amikor Babóca kijött, hogy visszavigye a süteményeket, sehol sem találta a tálat. Bogyó és Babóca elindultak az erdőben, hogy megkeressék a tálnyi mézeskalácsukat…

Megérkezett a tavasz, Babóca elhatározta, hogy rendbe teszi a virágoskertjét. Előkereste az ásót, a gereblyét, fejére pöttyös kendőt kötött, amint azonban kilépett az ajtón halk nyöszörgést hallott a ház mögül. Kelemen, a kanári adta ki a fájlaló hangokat, akinek eltörött a szárnya, mert a napba nézett és nagyon magasról zuhant le. Épp arra járt Bogyó, a csigafiú és Vendel, a szarvasbogár, akik szóltak Bagoly doktornak, hogy segítsen a törött szárnyú madáron.

Bagoly doktor megállapította, hogy a kanárinak bizony csúnya törése van és óvatosan bekötözte Kelemen törött szárnyát. Kelemen egy napon mesélte Babócának, hogy ahol szigeten él ott is van egy katica, akinek sárga a háta. Bagoly doktor hamarosan levette a kötést Kelemenről, majd a kanári hátára vette Bogyót és Babócát és már indult is a távoli kis sziget felé, hogy megismerhessék Katát, a sárga katicát…

Bogyó, Babóca, Pihe és Baltazár együtt üldögéltek a réten. Bogyó arra vágyott hogy legyen egy távoli csigarokona, Pihe, a lepkekislány mondta neki, hogy bizony vannak rokonai, hiszen a vízicsiga is csiga. Pihe tudta, hogy él egy kis vízicsiga a fenyőerdőn túl, a Kerek-tó mélyén áll a házikóban. Bogyó, Babóca, Pihe és Baltazár beültek a Soma sünfogatba és elindultak a Kerek-tóhoz, késő este volt, amikor meglátták a tavat. A hintó sajnos belecsúszott a vízbe, a kis barátok sírva fakadtak, de sün Soma megvigasztalta őket. Másnap reggel jött hozzájuk valaki, akit Csiga Csabának hívtak, aki a Kerek-Tó mélyén élt. Bogyó nagyon örült, hogy találkozhatott egy rokonával. Együtt lementek a tó mélyére, hogy megcsodálják Csiga Csabi házikóját és felhozzák a hintót!

Egy szép napos délután a kis barátok Babóca házában üldögéltek és mindenki elkezdte készíteni jelmezét a jelmezbálra, persze csak titokban, hogy meglepetés lehessen. Bogyó, Pihe és Baltazár hazamentek, hogy nekilássanak jelmezük elkészítéséhez, mert csak három napjuk volt rá. Bogyó hamar eldöntötte, hogy gomba lesz, Babóca virágjelmezt készített, Baltazár, a méhecske és Dorottya, a dongókislány együtt készülődtek Baltazár ördögnek, Dorottya angyalnak öltözött, Gömbi, a kis virágbogár barna fonálból oroszlánsörényt készített.

Az utolsó estén minden házikóban sokáig égett a villany, mindenki a jelmezén munkálkodott, készülődött a másnapi mulatságra. Elérkezett a nagy nap, az erdő lakói eldöntötték, hogy idén a szarvasbogár házában lesz a jelmezbál, így aztán nekiláttak, hogy színes papírokkal, lufikkal, szalagokkal feldíszítsék Vendel házikóját. Végre eljött a délután és mindenki felvehette a jelmezét, a jelmezbemutató után azonban sírva toppant be Szellő, a szitakötőkislány, amiért elvitte a szél a csodaszép királylány ruháját…

Egy szép napon Kelemen, a kanári madártársat talált magának, Lenke egy tölgyfán élt, nem messze Babóca házától. Kelemen és újdonsült párja, Lenke fészket raktak a tölgyfa legszebb ágán, Bogyó és Babóca lentről figyelték a madarak épülő fészkét. Lenke nemsokára felállt és ahogy forgolódott a fészekben, Bogyó észrevett három kicsi tojást és vidáman szaladt Babócához, hogy elújságolja neki, három fióka lesz. Egy reggel izgatott csipogás hallatszott a tölgyfáról, kibújtak a kis kanárifiókák a tojásból…

Egy nyári délutánon vihar tört ki az erdőben, Babóca, a katicalány és Bogyó, a csigafiú a pöttyös házikó ablakán kukucskálva figyelték. A tomboló szélvihar csavarta, hajlítgatta a fákat, megrongálta a házaikat, az eső ömlött, mintha dézsából öntenék. Amikor végre elállt az eső és elcsitult a szél a két jó barát körbenézett az erdőben, ahol kidőlt fákat és eső mosta virágokat láttak. Ugri, a szöcskelány észrevette, hogy valaki sérülten fekszik a réten, így odahívta Bogyót és Babócát is, hogy segíthessenek az idegennek.

Nelli, a nünüke fent lakik a magas hegyekben, de a hatalmas szélvihar lesodorta őt és nagyon megütötte a fejét, a szárnya is gyenge, repülni sem tud és nem tudja hogyan fog hazajutni. Bogyó, Babóca, Pihe, Baltazár és Vendel takarókból, lepedőkből, párnákból, függönyökből és törülközőkből készítettek léggömböt, hogy segítsenek hazajutni Nellinek…