一部非常具有匈牙利特点的电影，无论是人物的服装，周围的环境还是影片要表达的主旨上都是典型的匈牙利风格。英国电影评论家David Robinson曾经断言这部影片在2000年以前从未在匈牙利以外的任何国家被广泛接受过，因为很多匈牙利人相信这部影片太过本土化而并不能得到其他国家人们的理解和认同。然而电影是超越国界的语言，我们会被其中任何一点优秀的品质所打动，Huszarik的改编和萨拉的摄影都是非传统的，色彩斑斓的，并且是有创造力的，这就已经足够了。影片表达的是对生命的赞美，描绘自然界中生命的循环往复和人们追忆旧梦时光时的感叹，并在正常的情节发展过程中搀入了男女主角无序的回忆片断，关于他们曾经放荡不羁的爱情生活，影像如油画般精美（Huszarik同时也是一位著名的画家）。

Based on the stories of Hungarian writer Gyula Krúdy, this iconic film is a lush and sensuous depiction of the life, loves and memories of serial seducer Szindbád.

Un vieil homme se souvient de toutes les femmes qu'il a rencontrées dans sa jeunesse. Une vieille femme veut qu'ils se suicident ensemble mais change d'avis. La petite ville a un médecin dont la femme ne peut oublier le vieil homme, et le serveur qui lui sert son dîner ne sait pas que Sinbad va bientôt la courtiser.

"A mese ejtett rabul... Egy gáláns lovag tette a szépet, ette a jót, kóstolt bele a fonnyadó avarba és a fanyar borokba. Az ódon városokat, szalonokat, kocsmákat, színes nyomatként raktározza az emlékezet... többszólamú, fátyolos közlése mögött akkor éreztem meg a férfias szemérmet. Mit akar Szindbád? Elsősorban élni, minden életközegben benne lenni - tájban, nőben, tárgyban, az ételek jóízében, kifakult borospoharak tükrében, temetők mohos kertjeiben... Nem hagy maga után mást csak a pillanat szétroncsolt emlékműveit." (Huszárik Zoltán)

Синдбад, уже совсем немолодой господин, вспоминает свою жизнь, которая сводилась в основном к женщинам и плотским удовольствиям. Как-то во время бритья один парикмахер сказал ему: «Если и есть цель в жизни, так это женщины». А еще кто-то: «Когда любишь, по крайней мере, живешь». Но, будучи еще живым, Синбад смотрит на прожитые годы как бы из иного мира. Смерть, одетая в яркие цвета, представляется ему высшим проявлением бытия, и он смело идет ей навстречу.