Szabó úr nem tud érezni. Soha nem dühös, soha nem szomorú. Valójában nincsenek érzelmei, nem ízlel, nem szagol, nem fáj neki semmi. Ezt leszámítva ő egy tipikus magyar senki, akit a többi magyar senki kihasznál. Idegenek, szomszédok, barátok, mindenki akar valamit Szabó úrtól, és ő szívesen kielégíti ezeket az igényeket. Egyetlen nap alatt elveszít mindent, amit ember elveszíthet, és ez mindenkit nagyon szórakoztat, kivéve talán őt magát. Ez egy abszurd tragikomédia a tökéletlen Szabó úr teljes dekonstrukciójáról.

Mr. Miller cannot feel. He is never angry, never sad. In fact he doesn't have any emotions, he cannot suffer from pain, taste or smell. Other then this he is a typical Hungarian nobody exploited by all the other Hungarian nobodies. Strangers, neighbours, friends, everyone wants something from Mr. Miller and he gladly provides. In a single day he loses everything a human being can lose and this turns out to be a great fun for everyone except for maybe him. This is an absurd tragicomedy about the utter deconstruction of the imperfect Mr. Miller.