A Színművészeti Akadémián 1930-ban nyert oklevelet, és 1931-ben a Nemzeti Színház szerződtette, főiskolásként már 1928-ban színpadra léphetett a Blaha Lujza téren. Művészetében nem választható külön a színész, a rendező, a színészpedagógus, sőt a versmondó sem, s mindez összefüggött közéleti, politikai tevékenységével is. Pályája kezdetétől elkötelezett baloldali volt, fellépett a munkáskultúra előadásain, tagja volt a Független Színpadnak, rendezte a Vigadói Esteket mint antifasiszta kulturális műsort, és részt vett az ellenállási mozgalomban. Színészi skálája rendkívül széles volt, a vérbő komédiától a legsötétebb tragédiáig terjedt. 1945-től 1962-ig a Nemzeti Színház igazgatója volt, majd főrendezője, 1947-től a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, az 1982-ben alakult Katona József Színház társulatának alapító tagja. Volt országgyűlési képviselő (1949-1953 és 1958-1971) és magas beosztású pártfunkcionárius (1957-1966). Színházi működése korszakos, de ellentmondásokkal teli.

Utolsó társulatában – a Katona József Színházban – több dokumentumjátékban is feldolgozták pályafutását. Notóriusok sorozat: Az emberek veszedelmes közelségben (2007); Eleje (2012); Elv-társak (2013)