Agárdy Gábor (született Arklián) (Szeged, 1922. augusztus 2. – Budapest, 2006. január 19.) a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth- és kétszeres Jászai Mari-díjas színművész, érdemes és kiváló művész. Ikon- és portréfestőként is tevékenykedett.

Örmény családból származott, nagyapja az örmény népirtás egyik szenvedő áldozata volt, apját pedig menekülés közben valaki beemelte egy szekérbe, így menekült meg a török mészárlás elől. 1937-től 1941-ig a Szegedi Városi Színház, 1942 és 1952 között a Miskolci Nemzeti Színház, majd 1955-ig a Budapesti Operettszínház, később a budapesti Petőfi Színház, végül 1964-től 1985-ig a Nemzeti Színház tagja volt, majd 1985-től itt játszott nyugdíjasként, amely 1989-ben örökös tagjának választotta. Ikonfestőként is ismert volt, négy kiállítással lépett közönség elé. Munkái többek között megtalálhatók a Pannonhalmi Apátságban és a Vatikánban is. Agárdy 2005 szeptemberében került kórházba egy színpadi baleset következtében kialakult szövődmény miatt, ahonnan már nem térhetett haza. Hosszan tartó betegség után, 2006. január 19-én, 83 éves korában érte a halál. 2006. február 1-jén helyezték végső nyugalomra a Farkasréti temetőben.

Díjai, elismerései:

- Jászai Mari-díj (1959, 1962)

- Érdemes művész (1968)

- Kiváló művész (1980)

- Kossuth-díj (1985)

- a Nemzeti Színház örökös tagja (1989)

- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1995)

- Sík Ferenc-emlékgyűrű (1996)

- Örökös tag a Halhatatlanok Társulatában (1998)

- A Nemzet Színésze (2000)

- A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal (2002)

- Budapest díszpolgára (2002) /„a magyar színház- és filmművészetben nyújtott alakításai elismeréséül, társadalmi problémákra érzékeny életművéért”/

- Pro Urbe Szeged (2004)

- A Magyar Filmszemle Életműdíja (2006) /posztumusz/