Miklós Jancsó (27 September 1921 – 31 January 2014) was a Hungarian film director and screenwriter. Jancsó achieved international prominence from the mid-1960s onwards, with works including The Round Up (Szegénylegények, 1965), The Red and the White (Csillagosok, katonák, 1967) and Red Psalm (Még kér a nép, 1971).  Jancsó's films are characterized by visual stylization, elegantly choreographed shots, long takes, historical periods, rural settings, and a lack of psychoanalyzing. A frequent theme of his films is the abuse of power. His works are often allegorical commentaries on Hungary under Communism and the Soviet occupation, although some critics prefer to stress the universal dimensions of Jancsó's explorations. Towards the end of the 1960s and especially into the 1970s, Jancsó's work became increasingly stylized and overtly symbolic.

He received five nominations for the Best Director Award at the Cannes Film Festival. winning for Red Psalm in 1972. In 1973 he was awarded the prestigious Kossuth Prize in Hungary. He received awards for his life work in 1979 and 1990, at Cannes and Venice respectively.

Description above from the Wikipedia article Miklós Jancsó, licensed under CC-BY-SA, full list of contributors on Wikipedia.

Jancsó Miklós (Vác, 1921. szeptember 27. − Budapest, 2014. január 31.) kétszeres Kossuth-díjas és Balázs Béla-díjas magyar filmrendező, forgatókönyvíró, érdemes és kiváló művész. Jellemzője az igen szokatlan hosszú snitt, amely vágás nélküli, folyamatos felvételt jelent. A szereplők mozgatása – akár percekig – adja a filmszerűséget, ami nagy összpontosítást igényel minden résztvevőtől.

Erdélyből származó családjának román ága nagyobb volt, mint a magyar, ezek románnak, míg a másik rész magyarnak vallotta magát. Román, Nicolae nevű nagybátyja után a Miklós keresztnevet kapta. Édesapja 1916-tól az erdélyi kormánybiztos titkáraként tevékenykedett. A Monarchia összeomlása után apját távollétében az új hatalom halálra ítélte, ezért családjával együtt Magyarországon telepedett le.

A székesfehérvári Ciszterci Szent István Gimnáziumban érettségizett. Középiskolai tanulmányai után a pécsi Erzsébet Tudományegyetem jogi karára iratkozott be, de diplomát a közben visszakapott Kolozsvárott szerzett, 1944-ben. Bejelentkezett az ügyvédi kamarába, de jogi munkát már nem végzett.

1946-ban Budapestre költözött, és beiratkozott a Filmművészeti Főiskolára, ahol 1951-ben rendezői diplomát szerzett. Diplomafilmet nem készített, mert nem volt rá pénz.

1949. december 21-én házasságot kötött Wowesznyi Katalinnal. A házasságból két gyermek született: 1952-ben Jancsó Nyika (ifj. Jancsó Miklós) és 1955-ben Jancsó Babus (Katalin).

Kezdetben rövidfilmeket készített, majd 1958-ban, 37 évesen elkészítette első nagyjátékfilmjét A harangok Rómába mentek címen. A filmet Somló Tamás fényképezte, akivel 1969-ig dolgozott együtt, legutolsó közös munkájuk a Fényes szelek című film volt. Somló Tamást Kende János operatőr váltotta fel. A Szegénylegények című filmje volt az első, amire felfigyeltek a külföldi kritikusok.

Wowesznyi Katalintól elvált, majd 1958-ban feleségül vette Mészáros Mártát, a később Kossuth-díjas filmrendezőnőt, akinek adoptálta előző házasságában született fiát, Zoltánt. Együtt nevelték három gyermeküket, de közös gyerekük nem született.

Jancsó Miklós otthonában (2000)

1959-ben Nemeskürty István közreműködésével megismerkedett Hernádi Gyula íróval, aki attól kezdve állandó alkotótársa lett egészen annak 2005-ben bekövetkezett haláláig. 1968-ban ismét elvált, mert Budapesten megismerkedett Giovanna Gagliardo olasz újságíró-forgatókönyvíróval, akivel Rómába költözött közel tíz évre, kisebb-nagyobb budapesti megszakításokkal. Ebben az időben készítette A pacifista, a Technika és rítus és a Róma visszaköveteli Cézárt című alkotásait. 1970-ben színházi rendezőként is debütált a 25. Színházban a Fényes szelek című darabjával.

1980-ban szakított Gagliardóval, és 1981-ben feleségül vette Csákány Zsuzsa filmvágónőt. A házasságból 1982. július 2-án Budapesten megszületett fiuk, Jancsó Dávid, aki olyan magyar filmek vágójaként dolgozott, mint az Ede megevé ebédem, a Delta, az Oda az igazság, a Szelíd teremtés – A Frankenstein-terv, a Fehér isten és a Jupiter holdja.

1988 óta címzetes egyetemi tanár volt a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. 1990 és 1992 között a Harvardon tanított.

Utolsó filmje a Magyarország 2011 (2012) szkeccsfilm volt, amelyben társrendezőként működött közre.