Jane Seymour Fonda (Nova York, 21 de desembre de 1937) és una actriu, escriptora i activista política dels Estats Units. Ha rebut diversos reconeixements, inclosos dos premis de l'Acadèmia, dos premis BAFTA, set premis Globus d'Or, un Premi Emmy Primetime, el premi AFI Life Achievement Award, un Premi Cecil B. DeMille, el Lleó d'Or honorari i una estrella al Passeig de la Fama de Hollywood. Nascuda de la socialité Frances Ford Seymour i el seu pare l'actor Henry Fonda, Fonda va debutar com a actriu amb l'obra teatral de Broadway del 1960 There Was a Little Girl i va debutar a la pantalla més tard el mateix any amb la comèdia romàntica Tall Story.

Jane Seymour Fonda (born December 21, 1937) is an American actress, activist, and former fashion model. She is the recipient of various accolades including two Academy Awards, two British Academy Film Awards, seven Golden Globe Awards, a Primetime Emmy Award, the AFI Life Achievement Award, the Golden Lion Honorary Award, the Honorary Palme d'Or, and the Cecil B. DeMille Award.

Born to socialite Frances Ford Seymour and actor Henry Fonda, Fonda made her acting debut with the 1960 Broadway play There Was a Little Girl, for which she received a nomination for the Tony Award for Best Featured Actress in a Play, and made her screen debut later the same year with the romantic comedy Tall Story. She rose to prominence during the 1960s with the comedies Period of Adjustment (1962), Sunday in New York (1963), Cat Ballou (1965), Barefoot in the Park (1967), and Barbarella (1968). Her first husband was Barbarella director Roger Vadim. A seven-time Academy Award nominee, she received her first nomination for They Shoot Horses, Don't They? (1969), and went on to win the Academy Award for Best Actress twice in the 1970s, for Klute (1971) and Coming Home (1978). Her other nominations were for Julia (1977), The China Syndrome (1979), On Golden Pond (1981), and The Morning After (1986). Consecutive hits Fun with Dick and Jane (1977), California Suite (1978), The Electric Horseman (1979), and 9 to 5 (1980) sustained Fonda's box-office drawing power, and she won a Primetime Emmy Award for her performance in the TV film The Dollmaker (1984).

In 1982, she released her first exercise video, Jane Fonda's Workout, which became the highest-selling VHS of the 20th century. It would be the first of 22 such videos over the next 13 years, which would collectively sell over 17 million copies. Divorced from her second husband Tom Hayden, she married billionaire media mogul Ted Turner in 1991 and retired from acting, following a row of commercially unsuccessful films concluded by Stanley & Iris (1990). Fonda divorced Turner in 2001 and returned to the screen with the hit Monster-in-Law (2005). Although Georgia Rule (2007) was her only other movie during the 2000s, in the early 2010s she fully re-launched her career. Subsequent films have included The Butler (2013), This Is Where I Leave You (2014), Youth (2015), Our Souls at Night (2017), and Book Club (2018). In 2009, she returned to Broadway after a 49-year absence from the stage, in the play 33 Variations which earned her a nomination for the Tony Award for Best Actress in a Play, while her major recurring role in the HBO drama series The Newsroom (2012–14) earned her two Primetime Emmy Award nominations. She also released another five exercise videos between 2009 and 2012. Fonda currently stars as Grace Hanson in the Netflix comedy series Grace and Frankie, which debuted in 2015 and has earned her nominations for a Primetime Emmy Award and three Screen Actors Guild Awards.

Jane Fonda, née à New York le 21 décembre 1937, est une actrice et une productrice américaine, également écrivaine, féministe et militante pacifiste. Elle est la fille de l'acteur Henry Fonda, la sœur de Peter Fonda et la tante de l'actrice Bridget Fonda.

Elle fait ses débuts à Broadway en 1960 dans la pièce There Was a Little Girl, pour laquelle elle reçoit sa première des deux nominations aux Tony Awards, avant de débuter la même année au cinéma avec la comédie La Tête à l'envers. Elle obtient une renommée au cinéma dans les années 1960 avec L'École des jeunes mariés (1962), Un dimanche à New York (1963), Cat Ballou (1965), Pieds nus dans le parc (1967) et Barbarella (1968), ce dernier film étant réalisé par Roger Vadim, son mari de l'époque.

Son travail d'actrice est souvent remarqué, comme en témoignent les prix prestigieux qu'elle a reçus. Elle est par deux fois récompensée de l'Oscar de la meilleure actrice, sur un total de sept nominations; ainsi que deux fois lauréate d'un BAFTA. Parallèlement, elle obtient huit Golden Globes, dont le Cecil B. DeMille Award en 2021. À la télévision, sa prestation dans le téléfilm Les Poupées de l'espoir lui permet d'obtenir un Emmy Award en 1984.

En 1982, elle sort sa première vidéo d'exercices physiques, Jane Fonda's Workout, devenue la vidéo la plus vendue de l'époque. Ce sera la première des 22 vidéos d'entraînement publiées par elle au cours des 13 années suivantes, qui se vendront au total à plus de 17 millions d'exemplaires. Divorcée de son deuxième mari Tom Hayden, elle épouse le magnat des médias Ted Turner en 1991 et se retire du métier d'actrice. Divorcée de Turner en 2001, Jane Fonda fait son retour en tant qu'actrice avec son premier film en quinze ans, la comédie Sa mère ou moi (2005). Ses films suivants sont Georgia Rule (2007), Le Majordome (2013), C'est ici que l'on se quitte (2014) et Youth (2015).

En 2009, elle retourne à Broadway après une absence de 45 ans, dans la pièce 33 Variations, qui lui vaut une nomination aux Tony Awards, alors que son rôle récurrent dans la série dramatique d'HBO The Newsroom (2012-2014) lui vaut deux nominations aux Emmy Awards. Elle diffuse également cinq autres vidéos d'exercices entre 2010 et 2012. Entre 2015 et 2021, elle joue dans la série originale de Netflix Grace et Frankie.

Jane Fonda est aussi activiste politique: pacifiste à l'ère de la contre-culture pendant la guerre du Vietnam, elle est photographiée assise sur un canon antiaérien lors d'une visite en 1972 à Hanoï, puis proteste contre la guerre d'Irak. Elle défend les droits des femmes et la lutte contre le changement climatique. ...

Source: Article "Jane Fonda" de Wikipédia en français, soumis à la licence CC-BY-SA 3.0.

Η Τζέιν Φόντα είναι Αμερικανίδα ηθοποιός βραβευμένη δύο φορές με Όσκαρ Α' Γυναικείου Ρόλου.

Lady Jayne Seymour Fonda (New York, 1937. december 21.–) kétszeres Oscar-díjas amerikai színésznő.

Henry Fonda színész lánya, öccse, Peter Fonda, valamint unokahúga, Bridget Fonda szintén színészek.

12 évesen (1950) veszítette el édesanyját, Frances Ford Seymourt, aki öngyilkos lett.

A színészi karrier előtt modellkedett, kétszer is szerepelt a Vogue magazin címlapján. Bár többször is szerepelt édesapjával, végül csak 1958-ban tette le a garast a színészi pálya mellett, amikor is apja bemutatta a színészoktatók pápájának, Lee Strasbergnek. Az 1950-es évek végén aratott sikerei jó kezdésnek bizonyultak a színészi karrierjét illetően.

Az 1960-as években évente több filmben is játszott, első sikerei között az Anthony Perkinsszel közös alkotását, a Tall Storyt tartják számon. Ezt követte az Amíg összeszoknak (1962), majd az A Walk on the Wild Side, amiért a legjobb fiatal színésznek járó Golden Globe-díjat kapta. Az igazi áttörést az 1965-ös Cat Ballou legendája hozta meg neki, a filmet öt Oscar-díjra jelölték. A kritikusok által körülrajongott színésznő karrierjében a Minden szerdán (Any Wednesday), majd a Robert Redforddal forgatott klasszikus, a Mezítláb a parkban (1967) jelentette a következő állomást. Az 1968-as év a politikai aktivitásáról is híres színésznő életében izgalmas volt a Barbarella című sci-fi miatt is, e szerepe révén egy egész generáció számára szex-szimbólummá vált. Egy évvel később igazi színészi tehetségéről is tanúbizonyságot adhatott A lovakat lelövik, ugye? című filmben, amely a kritika elismerése mellett az első Oscar-jelölést is meghozta számára. Első Oscar-díját a legjobb női főszereplő kategóriában a Klute című film prostituáltjaként kapta 1971-ben, amelyet hét évvel később még egy aranyszobrocska követett, a Hazatérés című filmben nyújtott alakításáért.

Az 1970-es évek első felében elkerülték a hangos sikerek, bár ekkor is olyan művészekkel forgatott együtt, mint Yves Montand és Jean-Luc Godard. A visszatérés 1977-ben a Mókás páros című filmjével sikerült, ezt követte az Oscar-díjas alakítása a Hazatérésben (1978), majd 1979-ben a Kína-szindróma Michael Douglasszel és Jack Lemmonnal a főszerepben. A Las Vegas-i lovasban újra Robert Redforddal forgatott.

Az 1980-as éveket a Kilenctől ötig (1980) című filmmel kezdte. 1981-ben régi nagy álma vált valóra, amikor apjával együtt dolgozhatott. Az aranytó (1981), bár kiváló film lett (Katharine Hepburn is játszott benne) mégsem rendezte apa és lánya sokszor feszült viszonyát. Henry Fonda a filmbeli alakításáért Oscar-díjat kapott, amit apja súlyos betegsége miatt Jane vett át. Az 1980-as években az Ágnes, az isten báránya (1985) című alkotásban aratta utolsó jelentős sikerét, majd az 1990-es évek elején Ted Turnerrel kötött házassága után bejelentette visszavonulását.

Az utóbbi években azonban meggondolta magát, újabban több filmben vállal ismét szerepet, leginkább vígjátékokban tűnik fel (ilyen a Jennifer Lopezzel forgatott Anyád napja (2005) című komédia is).

2018-ban a lyoni székhelyű Lumière Intézet „a filmművészet Nobel-díjaként” is emlegetett Lumière-díjjal tüntette ki „munkássága egészéért, illetve a filmtörténethez való kimagasló hozzájárulásáért”.

Jane Seymour Fonda (Nova Iorque, 21 de dezembro de 1937) é uma atriz, escritora, ativista, modelo, empresária, e autora estadunidense. Ela recebeu vários prêmios ao longo de sua carreira, incluindo dois Oscars, dois Prêmios BAFTA, sete Globos de Ouro, um Prêmio Emmy, além de um Leão de Ouro Honorário e o Prêmio Cecil B. DeMille. Filha do ator Henry Fonda com a socialite Frances Ford Seymour, Jane fez sua estreia como atriz com a peça da Broadway There Was a Little Girl de 1960, pelo qual recebeu uma indicação ao Prêmio Tony.

Американская актриса, модель, писательница Джейн Фонда родилась в семье актера Генри Фонды. Джейн Фонда обучалась в нью-йоркской Актерской студии, после чего стала моделью и одновременно работала в театре. Позже она стала сниматься в кино, хотя режиссеры поначалу не распознали в ней большого актерского дарования и больше эксплуатировали ее привлекательную внешность. Позже Джейн сыграла в вестерне «Кэт Баллу» режиссера Эллиота Сильверстайна и «Барбарелле» Роже Вадима, спародировав свои роли тех лет.

Настоящая карьера в кино Джейн Фонды началась с очаровательной «Невероятной истории» (1960) режиссера И. Логана, за ней последовали «Прогулки по дикой стороне» (1962), в том же году Джейн снялась в фильме режиссёра Д. Кьюкора «Доклад Чепмэна», потом в картине «Воскресенье в Нью-Йорке». Только тогда Джейн заставила заговорить о себе по-настоящему, хотя критика оценила все эти ее работы неоднозначно.

В поисках самостоятельности Джейн Фонда в середине шестидесятых годов переезжает во Францию, где встречает французского режиссера Роже Вадима, который вскоре становится ее первым мужем. Роже Вадим снимает Джейн в нашумевшей эротической картине «Барбарелла». Брак с Роже Вадимом длился с 1965 по 1973 год. 28 сентября 1968 года у них родилась дочь Ванесса. Ее назвали в честь актрисы Ванессы Редгрейв.

Второй брак Джейн заключила с Томом Хайденом, студенческим и антивоенным активистом «новых левых». Это знакомство вовлекло ее в политическую деятельность, и благодаря ему Джейн стала участвовать в антивоенных демонстрациях. Этот брак продлился с 1973 по 1990 год. 7 июля 1973 гда у них родился сын Трой О'Донован Хейден.

Третьим мужем в 1991 году стал Тед Тернер, киномагнат, владелец сети кабельного телевидения. Но в 2001 году этот брак завершился разводом, из-за измены Тёрнера.

Джейн проявила себя уже как блестящая драматическая актриса, снявшись в фильме режиссера С. Поллака «Загнанных лошадей пристреливают, не правда ли?» (1969). В второй половине семидесятых Джейн снова вернулась в кино и добилась успеха. В 1976 году снялась в «Синей птице» — советско-американском музыкальном фильме-сказке по одноименной пьесе Мориса Метерлинка. В 1978 году за роль американского драматурга Лилиан Хеллман в фильме «Джулия» (1977) она получает «Золотой глобус» как лучшая актриса.

Свой первый «Оскар» Джейн Фонда получила за роль проститутки в фильме «Клют» (1971). Второй раз она была удостоена этой премии за роль в фильме «Возвращение домой» (1978), где отразились её впечатления от пережитого во время войны во Вьетнаме.

В конце семидесятых годов Джейн основала собственную компанию «ИПС филмз». Ее картины сразу же привлекли внимание критики. Это прежде всего триллер с элементами детектива «Китайский синдром» (1979), где рассказывается о замалчивании аварии на атомной станции, и «На золотом озере» (1981), где Фонда сыграла в дуэте вместе со своим отцом. Последними же ее работами стали роли в фильмах «Старый гринго» (1989) и «Стэнли и Айрис» (1990).

В 1990 году после провала в прокате фильма «Стэнли и Айрис» Фонда несколько лет не снималась, объявила, что решила окончательно уйти из кино. Как и некоторые другие актрисы, она хотела, чтобы зрители запомнили ее молодой.

В 2005 вернулась в кинематограф, сыграв в фильме «Если свекровь — монстр» в дуэте с Дженнифер Лопес.

Джейн Фонда — общественная активистка и филантроп.